Műsor: 

Beischer-Matyó Tamás zenekari műve – ősbemutató

Vivaldi: g-moll kettősverseny gordonkára és zenekarra (RV 531)

Csajkovszkij: Manfréd-szimfónia, Op. 58

Vezényel: 

Tóth Sámuel

Közreműködők: 

Miskolci Szimfonikus Zenekar

Gordonka: Blaskovics Bence, Hadobás Gergely

Beischer-Matyó Tamás Erkel-díjas zeneszerző új művet ír együttesünk számára. Korábbi, szintén miskolci vonatkozású darabja volt a Kreatív kapcsolatok címmel komponált opera, amelynek bemutatóját általános elismerés övezte a 2016. évi Bartók Plusz Operafesztiválon.

Zenekarunk cselló szólamvezetői együtt lépnek színpadra Antonio Vivaldi Kettősversenyének szólistáiként. A velencei barokk mester több száz versenyműve maradt ránk – és fogalmunk sincs, mennyi veszhetett el… Vivaldi munkatempója legendás volt: följegyezték róla idős korában, hogy gyorsabban megírt egy új darabot, mint ahogy azt a kottamásoló azután lemásolta. E rendkívüli teljesítmények részeként szinte minden rendelkezésére álló vonós, pengetős, valamint fúvós hangszerre komponált versenyművet, nem is szólván a különféle kombinációkról. Mintegy harminc fennmaradt szerzeményében foglalkoztatott szólógordonkát, ám csak egy olyan versenyművet hagyott hátra, amely két gordonkára és zenekarra készült: az áprilisi estünkön is fölcsendülő g-moll darabot. Hallgatásakor egyes taktusok és az azonos hangnemben megírt „Nyár”-concerto „Vihar”-fináléja közötti megfelelésekre is figyelmesek lehetünk.

A hangverseny második felében egy olyan sorszám nélküli szimfónia kerül előadásra Pjotr Iljics Csajkovszkij – a romantika egyik legjelentősebb szimfonikus szerzőjének – tollából, amelynek ritka fölhangzása megmagyarázhatatlannak tűnik a mű nagyszerűségének fényében. Igaz, Manfréd szenvedéstörténetére sem szolgál kielégítő magyarázattal Lord Byronnak a – program-szimfónia dramaturgiai alapjául szolgáló – költeménye, legfeljebb sejthetjük a főhős sorsának okát. S nem éppen az effajta tragikum volt mindig is oly elemi hatással Csajkovszkij fantáziájára? Nem a manfrédi típusú lét Anyeginjeinek, Hermannjainak és nevükön nem nevezett elszenvedőinek fájdalma hívta életre zenéjének talán legjellegzetesebb és legkifejezőbb taktusait? Megváltást – végső megérkezést és kialvást – csak a befejező ütemek hoznak magukkal Manfréd számára, a zenekarhoz ekkor orgona is társul: különlegesen felemelő pillanatok!

Tóth Sámuel budapesti, operaházi karmester több ízben állt már együttesünk élén, bérletes közönségünk előtt viszont ez alkalommal mutatkozik be.